BELÉPNI TILOS - A TAVI SZÖRNY LEGENDÁJA

A videóban látható animációt nem mi készítettük, felhasználására külön engedélyt kaptunk az alkotótól.


BELÉPNI TILOS - A TAVI SZÖRNY LEGENDÁJA

Nézd meg ezeket is!
A JÁTSZÓTÉR RÉME - HORROR ANIMÁCIÓ (HÁTBORZONGATÓ TÖRTÉNETEK - 23. RÉSZ)
https://youtu.be/1yJpy7horbs
A HÍVATLAN VENDÉG - HORROR ANIMÁCIÓ (HÁTBORZONGATÓ TÖRTÉNETEK - 22. RÉSZ)
https://youtu.be/M1YufCt3KAU
EGY ÉJSZAKA A PARKBAN - HORROR ANIMÁCIÓ (HÁTBORZONGATÓ TÖRTÉNETEK - 21. RÉSZ)
https://youtu.be/Ry7_fcKvHWY




Mindig is olyan embernek tartottam magam, aki megfontolt és kerüli a felesleges kockázatot. Soha életemben nem kerültem nemhogy életveszélyes, de még veszélyes helyzetbe sem. 4 éve egy nyáron viszont minden megváltozott. A történet végén számotokra is egyértelmű lesz, hogy a ma elmesélt esemény az egész életemet megváltoztatta. Vége lett a tanévnek és a barátaim valami őrültségre készültek, mint általában mindig. Én voltam a társaság felelősségteljes tagja, külső szemmel figyelve sokan valószínűleg nem is értették, hogy hogyan illettem bele egy veszélyes kalandokra vágyó csapatba. Nem szerettem kockáztatni, a cselekvéseim előtt mindig átgondoltam azok lehetséges következményeit. Én voltam a társaságunk mérlege, mikor vad ötletek támadtak, ellensúlyoztam a véleményemmel. A különbözőségeink ellenére szerettem velük lenni. Mindig egy olyan légkört éreztem mellettük, ami arra bátorított, hogy új dolgokat próbáljak ki, lépjek ki a komfortzónámból. Más társaságokban ezt soha nem éreztem. Amikor 18 éves lettem, átértékeltem az életemet és úgy éreztem, hogy sokszor félelemből nemet mondtam dolgokra, amiket utólag megbántam. Mivel a társaságom szeretett idézőjelben fejest ugrani a sötétbe, ezért a közeg adott volt ahhoz, hogy átszakítsam magamban ezt a gátat és elengedjem magam. Beszélhetünk itt iskolai csínytevésekről, de nagy vonalakban arról, hogy nem érdekelt többé mások mit gondolnak, azt tettem, amit az adott pillanatban jónak láttam. Meggyőződésem, hogy ez a szemléletváltás az oka mindannak, ami történt velem ezen a bizonyos nyáron. Beköszöntött a kánikula, és amíg a legtöbb hasonló korú fiatal a barátaihoz ment és medence partit tartott, addig mi valami mást akartunk kipróbálni. A közelben volt egy víztározó, amiben szigorúan tilos volt fürdeni. Napközben biztonsági őrök figyeltek a rendre és ügyeltek, hogy a víz közelébe se kerüljön senki. Éjszaka viszont bárki megmártózhatott, aki elég bátor volt hozzá és nem félt az ott lakozó veszélyes halaktól. A barátaim egyik éjszaka úszni szerettek volna a tiltott tóban, hogy lehűtsék magukat a napi forróság után. A legendák szerint a tavon átok ült, ahol rengeteg szörnyű esemény történt már korábban. Nyilván ez csak tovább fokozta a vágyunkat, hogy odamenjünk és a holdfény alatt megmártózzunk. Először szkeptikus voltam, de aztán eszembe jutott mit ígértem magamnak a 18. születésnapomon, ezért végül belementem az akcióba. Nagyjából éjfél körül megérkeztünk a tóparthoz és felvettük a fürdőruháinkat. A partot még valamelyest megvilágította néhány lámpa, de a tavon teljes sötétség ült. Képtelenség volt látni, hogy merre úszol, vagy kintről megmondani, hogy vajon milyen mély lehet a víz. A veszélyes állatokat, amelyek állítólag itt élnek, lehetetlen lett volna meglátni a koromsötét miatt. Ez rémisztő volt számomra, és ugyan megfogadtam, hogy nem leszek kockázatkerülő, de ez azért a határaimat súrolta. Némi biztatás után, elszántam magam és a tó felé indultunk. Egyik barátom utat vágott nekünk a nádon át, hogy gond nélkül bejussunk a vízbe. Egy nagy zsebkést használtunk ehhez, amennyire lehetett megnyitottuk az utat a sötét hívogató víz felé. Vonakodva ugyan, de besétáltam. Meglepően kellemes hőmérsékletű volt és ezen a ponton már kifejezetten örültem, hogy belementem ebbe az egészbe. 15 percig csak pancsoltunk, viccelődtünk, nagyon jól éreztük magunkat. Egyik pillanatban viszont észrevettem valamit, egész pontosan valakit a távolban. Egy szempillantásra egy kísérteties fehér alakot véltem felfedezni, de ahogy megjelent, úgy el is tűnt a sötétségben. Gondoltam biztos csak képzelődöm, és a holdfény visszaverődése űz velem tréfát. A barátaim egy fogadást akartak kötni, amit az nyert meg, aki a legtávolabb mert úszni a parttól. Magamat is meglepve gyorsan rábólintottam, testemet váratlanul elöntötte az adrenalin. Legbelül egy hang azt súgta, hogy ez nem jó ötlet, de félresöpörtem, nem törődtem vele. Egymás mellett haladva úszni kezdtünk, a lábammal próbáltam elérni a tó fenekét, de nem sikerült, több méter mélyen lehettünk. Pár perc után megfordultunk, nem akartunk tovább menni, inkább a part felé vettük az irányt. Ekkor azonban észrevettem valamit a víz alatt, úgy nézett ki, mint egy ember. Egy helyben úsztam, próbáltam kivenni mi lehet az, ekkor valami megrántotta a lábam.


Zene: https://www.youtube.com/watch?v=T0WjL4phiuk&t=0s&ab_channel=CO.AGMusic
Hangeffektek: https://www.youtube.com/channel/UClX-7c6anPUe0TksuRR5-MA